Posts on Twitter:

¡Gracias a todos los que participaron de este para junto a ! Podés inscribirte a los próximos encuentros en . ¡Te esperamos! 🙌🏻😄☕










Recap from in Kharkiv. Great event and great people and awesome Magento contributors T-shirts. 💪



Show this thread

Hvala svima koji su dosli na 22. WordPress Zagreb meetup, odnosno na 1. Zagreb WordPress meetup 😁😁😁







Thank you for coming to our Splunk with Richard Mobley. It was a great success and we enjoyed learning with you! Be sure to RSVP for our next Meetup on April 9th. RSVP









Show this thread










When it is so important to learn and deeply understand something, just go and hear a 2nd time. It is never too much. in with Brazilian . Old marketing versus startup marketing and growth




Are you following up with your new ? Post-sale is essential to stay in . Register for our this Thursday, at in :







Das Unvorhersehbare vorhersagen und Chatbots, darüber sprechen und heute beim in .







Really cool presentation from around Cloud Data Warehousing at the Dutch Microsoft Data Platform User Group Meetup!







Got something for you on tomorrow in and on . Just ask me for the . Maybe I will order more 😎



Posts on Tumblr:

2019 HOMESTUCK MEETUP

If you’re a Homestuck near NYC you should check out this tenth anniversary meetup 👀👀 It’d be super cool if it was a large event!

anonymous asked:

How old would you say most of the people going to the butchstud meetup will be. I’m interested, but I’m also a college student who would be uncomfortable going to a meetup where everyone is much older.

We are not planning an official meetup yet, but when we do it will be hosted by myself (21) and my femme partner (25). My guess is that it would be mostly younger people, but possibly a variety of ages!

Forty Five Minutes

I have roughly 45 minutes until Wednesday becomes Thursday. I’m trying to convince my mind that the end of the day is a deadline of sorts, and if I don’t post something before then I’ll have a gap in the daily insanity. This is all hoodoo of course, because I’ve gone entire months posting every day, and have also gone entire months with only a handful of posts. The daily posting thing seems to be a new affliction. I think I’m starting to understand how obsessive compulsive disorders work.

Today was a long day. I’m finally nearing the end of the colossal project that has devoured the last year, and caused all manner of flying to and from Germany, nights in far flung hotel rooms, and miles walked through foreign city streets. In some ways I will miss Frankfurt, and in other ways I wish I had been more daring - more willing to take more chances - to visit some of the late night bars and experience the real city. I guess we’ll see, because it’s not really the end - it’s more the end of the beginning.

Although I might not be visiting Germany for a while, I can’t see life slowing down at all. At the end of next week I’ll be heading to Wales, and the following week Leeds in the North of England. Hotel life beckons once more - quietly sitting in the corner of a hotel lobby with a drink, trying to ignore travelling salesmen broadcasting their own self importance to anybody that might take notice.

In the middle of all of this I’m also organising my other half’s birthday party (a big birthday), and trying to figure out a meeting of several bloggers in London too. One is flying in from San Francisco, and a couple are from London. I have no idea where we’re meeting yet - it should be fun.

I remember back in the day when Tumblr had meetups, I always wondered what it might be like - meeting up with people that already knew each other’s stories - that already know the version of you that appears in words and pictures. Will they be the way you imagined them? Will you be the way they imagined you? I’m trying not to think about it too much. I think perhaps the most important thing will be to get a drink, down it, and then get another drink - just to calm the nerves. I wonder if anybody has ever STARTED with shots?

Anyway - that’s a couple of weeks away. I might need to go buy a half-decent shirt before then - before the birthday part even. I tend to wear clothes to destruction, then replace a huge proportion of my wardrobe in one go. Just such a cull is probably overdue.

There. A blog post written in fifteen minutes. That’s not bad going, is it.

“A nőknek sok energiáját emészti fel a kudarctól való félelem”

Jövő pénteken Szegeden várjuk a “Mi EPAM-os nők” meetup sorozat következő eseményére az érdeklődőket, ezúttal egy szegedi nőnapi kiadással! Ezúttal is azt járjuk körül, hogyan lehet sikeres egy nő az IT szektorban; az előadók és a kerekasztal-beszélgetés résztvevői saját történetükön keresztül mutatnak be lehetséges karrierutakat és ösztönöznek közös gondolkozásra. Juhász Réka, az EPAM Business Analyst-je előzetesen is válaszolt néhány kérdésünkre!

Mennyiben alakult a karrierutad egyenesen, azaz eleve informatikai pályára készültél?

“A matematika volt a kedvencem és az informatikát is érdekesnek találtam, ezért eléggé egyértelmű volt, hogy ezt a szakmát választom. Nagyon szerettem rajzolni is, ami egy kicsit elbizonytalanított a döntésben, de az informatikát választani egy sokkal biztosabb jövőnek tűnt, és azóta egyenes az út. Egészen pontosan emlékszem a pillanatra, ahogyan hetedikes koromban azt mondom a baránőmnek, hogy ha nagy leszek, programozó leszek.”

Volt előtted olyan példa, amit követni tudtál? Mi volt vonzó számodra ebben a szakmában?

“Édesapám régen számítástechnikát oktatott és programozóként is dolgozott különböző cégeknek; mindig is ő volt a példa. Azon kívül, hogy a képességeim alapján ez a szakma megfelelőnek tűnt számomra, az is vonzó volt, hogy arra lehetett számítani, hogy viszonylag sok lesz a munkalehetőség és ez a pálya jó megélhetést fog biztosítani. “

 Találkoztál a tanulmányaid, karriered során olyan véleményekkel, amelyek megingattak, vagy olyan emberekkel, akik nem hittek benned?

“Nem volt jellemző. Támogató emberekre és pozitív visszajelzésre sokkal több példa volt. Egyetlen olyan véleményre emlékszem, ami kifejezetten rosszindulatú volt és a megingatás volt a célja, de “sajnos” nem járt sikerrel, mert pont az ellenkezőjét váltotta ki belőlem. :)

Igazán megingatni csak a saját magammal szemben támasztott elvárásaim és a félelmeim tudtak, tudnak időről időre, de annyira azok sem, hogy eszembe jusson elhagyni a pályát.”

Azon a területen, ahol dolgozol, milyen arányban dolgoznak jelenleg nők?

“Most business analystként (üzleti elemzőként - a szerk.) dolgozom, és ebben a pozícióban több nővel lehet találkozni, mint a fejlesztők között, de a pontos arányt nem igazán tudom. Jelenleg egy hét fős csapatban dolgozom - hat fejlesztő és én alkotjuk a csapatot -, ahol ketten vagyunk nők.”

Szerinted mi a kulcsa annak, hogy sikert érj el a technológiai iparban nőként? Egyáltalán van még létjogosultság ennek a kérdésnek?

“Valószínűleg mindenki az előrelépésre és a jó fizetésre gondol a siker szó hallatán, de úgy gondolom, hogy ez igazából mindenkinek mást jelenthet, attól függően, hogy éppen hol él és milyen életszakaszban van.

De ha inkább csak annál maradunk, hogy mi a kulcsa annak, hogy az ember helytálljon ebben a szakmában, akkor én -nemtől függetlenül-   azt látom fontosnak, hogy ne a minél gyorsabb előrejutás legyen a célunk, hanem az, hogy szeressük a munkánkat és minél jobban akarjuk azt végezni, úgy, hogy a “siker” ennek csak a következménye legyen. Számomra ennek van értelme.

Az a saját tapasztalatom, és a többi női kollégától is gyakran hallom, hogy mi nők hajlamosak vagyunk sokkal többet aggódni, amiatt, hogy elég jók vagyunk–e, és jobban félunk attól, hogy hibázunk. A nőknek sok energiáját emészti fel a kudarctól való félelem. Ezért azt javaslom, hogy ne agyaljunk azon túl sokat, hogy valami nem fog menni, inkább fordítsuk ugyanazt az időt és energiát arra, hogy jobban utánanézzünk a témának, amitől tartunk. Ha kudarcot vallottunk, akkor gondoljunk arra, hogy valószínűleg ez sokkal kisebb hiba, mint amekkorának mi saját magunk látjuk, és ne emésszük magunkat túl sokáig a dolgon, hanem tanuljunk belőle és lépjünk tovább!”